A waldorf pedagógiának minden bizonnyal egyik központi eleme az ismétlődés, a ritmus, amely a gyermek életszakaszaiban folyamatosan jelen van. Minden napnak megvan a maga tápláléka, a különféle gabonák megteremtik a rendszerességet az étkezésben. Ugyanez a körkörösség jelenik meg a különféle tevékenységi formákban, a mesékben, a hétköznapokban. A ritmus az, amely megteremti a biztonságot, a kiszámíthatóságot nem csupán a gyermeknek, hanem a felnőttnek is. A családunkban egy új ritmikus forma vette kezdetét, elhatároztuk, hogy amennyire csak lehetséges, magunknak sütjük a mindennapi kenyerünket. Látjuk, tapintjuk a búzát, amelyet a malmunk megőröl, emberi kéz dagasztja napról-napra a tésztát, amelyből a kenyér készül. Első látásra talán fáradság - minden bizonnyal egy olyan plussz dolog, amely további tevékenységgel gazdagítja a mindennapokat. Valójában egy esetben válik nehézkessé - ha kiesünk a ritmusból. Ha elveszik a lendület, és az egész kiszakad az időből. Gyúrni a tésztát a gyerekekkel, együtt készíteni ételt az asztalra felemelő dolog, még akkor is, ha a dupla öltöztetéssel zárul a sütés a lisztes ruhák miatt. Így válik a kenyér igazán adománnyá. Megadatik a készítés lehetősége, a létrehozásé, a folyamaté. És a ritmusé, amely mindennek keretet ad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése