"Szokatlan, lejtős mennyezetű osztályterem. Az ablakokon kis bézsszínű vitrázs-függönyök. A szemben lévő falnál hatalmas békebeli natúr-fa szekrény. Valaha talán módos holland polgárok ünneplő ruháit védte a portól. Most füzetek, rajzlapok, kréták, festékek vannak benne. Fonalak, színes kelmék, kis kosárkák. Hátul vízcsap, mosogató medencével. Mellette a rajztábla-tartó szekrényke. Egy nagy kosárban fajátékok, másikban babák, jelezvén, ide azok járnak, akik nemrég még az óvodában játszottak. Az ablak felőli sarokban évszakasztal. Zöld redők között gyökerek, manók, tobozok, gombák. Őszi levelek, sárg háttér előtt. A tologatható asztalokkal és székekkel szemben, a falon, nagy háromrészes tábla, tőle jobbra, kicsit föntebb kép: Madonna a gyermekkel."
Vincze Erzsébet rövid munkája (Waldorf iskola - egy hollandiai látogatás tapasztalatairól) izgalmas, impulzív szöveg. Nem elsősorban tényszerű információkkal operál, hanem előtbe helyeződnek a helyleírások, a jelenségek egyéni megtapasztalásának módjai, és ezen keresztül kíván bevezetést nyújtani a waldorf pedagógiába egy példán kesztül. Az egyedi dolgokon keresztül ragadja meg az általánost, legyen szó akár a diákok reggeli fogadásáról, vagy az írástanulás rejtelmeiről. És hogy miért olvasok nagy kedvvel ilyen munkákat? Mert úgy érzem, hogy wándorutamon nem egyedül kell mennem, hanem folyamatos találkozások keresztezik utamat. És a találkozások által valamiképp közelebb jutok a diákokhoz, a tanításhoz, önmagamhoz. Egyik kedvenc regényem főhőse könyvek között érzi jól magát. Egyre inkább és intenzívebben tapasztalom meg, hogy a holt betűből hogyan lesz élet, dinamizmus, fény. A hollandiai iskola megelevenedik, tiszta arcok bontakoznak ki a sorok közül.
Posted with Blogsy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése